- A magyar fiúk könnyedén vették az elodöntojüket. A másik ágon a horvátok Montenegró válogatottjával küzdöttek, sikertelenül. Ha választhattál volna, kiket kívántál volna a magyarok ellenfelének?
- Itt már nincs könnyu ellenfél. Láttam a mérkozésbol részletet, és azt kell mondjam, Montenegró nemcsak az Eb-én, hanem itt az olimpián is rendkívül jól játszott, úgyhogy nagyon kemény mérkozés áll elottünk. Hogy a horvátok könnyebb ellenfél lenne-e, nem tudom.
- Elég hullámzó volt a fiúk játéka az olimpia alatt. De gondolom nem elégednének meg az ezüst éremmel.
- Egy második hellyel semmiféleképp nem lennének ok maguk se elégedettek. Mint az elmúlt olimpián, most is azzal a céllal ment ki a csapat Pekingbe, hogy megvédje bajnoki címét. Kezdettol fogva tudtuk, hogy erre komoly esélyünk is van. Ezen a szinten már a szerencsén is sok múlik, mint ahogy eddig is, úgyhogy remélem, hogy továbbra sem pártol el tolünk.
- A lányoknak nem sikerült a döntobe jutás a napokban. Sok helyen olvasható, hogy engesztelhetetlenek emiatt. Szerinted csak azért is megmutatják, hogy kijárt volna nekik egy fényesebb érem, vagy beletörodnek?
- A lányok azért túl nagy érzelmi skálán mozognak, ezért is nagyobbak a hullámok a játékukban. Amennyit én láttam a mérkozésekbol, váltakozva volt jó és rossz teljesítmény, nem volt kiegyenlített, sokat hibáztunk. Talán a szerencse is elpártolt a csapat mellol. De most vélhetoleg egy jó széria fog következni. Egy olimpiai bronzérem is nagyon szép lenne a lányoktól, nagyon szurkolok nekik, és ahogy látom, erre minden esélyük meg is van.
- Bár a vízilabda csapatsport, sokszor lehet kiemelkedo embereket említeni mind pozitív, mind negatív oldalon. Egy-egy mérkozés után mégis lehet-e mutogatni a másikra, hogy o miatta nyertünk vagy vesztettünk?
- Van egy mondás, hogy mi „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Egy csapatban ülünk, nincs értelme mutogatni a másikra, foleg ha megnyerünk egy meccset, akkor ott mindenki jól játszott, ott nincs rossz játékos. Ha pedig veszít, akkor nincs jó játékos, hiába lo valaki 3-4 gólt. Nyílván a csapat eredményessége befolyásolja ezt. Nyilván a színfalak mögött a szakvezetok kielemzik a meccset, a játékosokat, illetve maga a sportoló is tudja, érzi, hogy mennyit tett hozzá az adott mérkozéshez.
- Idén nem tudtál kiutazni Pekingbe a válogatottal. eszedbe jut-e néha, hogy milyen lenne most játszani ott, mi az, amit máshogy csináltál volna egy-egy szituációban mondjuk Molnár Tamás helyett?
- Sportban szerintem nincsenek ilyenek, és ezen én sem gondolkodom. Sajnos egy sérülés miatt operációra került sor, és emiatt nem lehetek ott a fiúkkal. A magyar vízilabda válogatottnak mindig az volt az erénye, hogy sok kiemelkedoen jó játékos alkotta a csapatot. Ez most is így van, úgyhogy szerintem egyénileg miénk a legjobb csapat. De mint mondtam, ezen a szinten már a szerencsének is nagy szerepe van, mint volt négy éve is, amikor én is részese voltam ennek az euforikus állapotnak. Ez egy fantasztikus érzés, és persze minden sportoló erre hajt, hogy kijusson, foleg úgy, hogy egy ország áll mögötte és szurkol érte és a csapatért.