Lassan szálingóztak az emberek a Klauzál térre. A város foutcáját övezo cukrászdák teraszai majdhogynem dugig voltak családokkal,párokkal. Bár még csak fél hathoz közeledett, szép számmal gyultek az érdeklodok a Klauzál téri kivetíto elotti székeken. A szervezok le-föl rohangáltak, így sejteni lehetett, hogy valami készülodik. „Ma az MMS Stúdió lesz a délutáni vendég. Tudod anya, akik már ugráltak azokban a rugós cipokben.” mondta édesanyjának a kilenc éves Vivi. Meglepodve fordultunk oda, honnan is tudja egy ennyi idos gyerek ilyen jól a programot. „Már láttam oket itt az egyik nap, és a tv-ben is néztem már ilyet”  kérte ki magának mosollyal az arcán Vivike. És igaza is lett, fél hatkor a szegedi MMS Stúdió tartott közel félórás bemutatót. Távolról figyeltük az embereket, akik mind kilencven fokos fordulatot vettek székükkel, és a Kárász utca közepét figyelték.
Készülodést láttunk a kivetíto alatti kis emelvényen. Talán koncert lesz? Hisz’még nem is volt. Aztán feltunik egy ismeros arc, Szabó Norberté, akit már hallhattak a kilátogató szegediek az EDF Démász olimpiai fesztiválon. És igen, hat órától a StandUp együttes tartott közel egy órás, rendkívül sikeres koncertet. Felcsendült a „Sweet home Alabama”, a „Jég dupla Whiskey-vel” és még sok más, nemzetközi és hazai sláger. És persze igaz a mondás, amint zenét hall az ember, rögtön felfigyel, odajön. Nem is történt ez máshogy itt sem, hiszen amint felcsendült Szabó Norbi hangja, a közönség perceken belül megduplázódott. Kisgyerekek kézen fogva rángatták szüleiket a szabad székekhez, idos házaspárok ültek le az elso sorokba tapsolva. A zene összehozta az embereket. Nem is volt ez hiba, hiszen a StandUp után kezdodött az EDF Démász olimpiai fesztivál „Szeged együtt szurkol” címu programja. A mi „Matyink” már pattant is a színpadra, hogy ismét levezényelje a mai szurkolást. Nyomában Szeged fodrukkere, Józsi lépett fel az emelvényre, a Pick és Beton meccsekrol már jól ismert hatalmas dobjával. Újabb segédeszköz és segíto az egyre fokozódó hangulatnak. Azt hiszem, Matyinak kelloképpen sikerült felspannolnia mindenkit a holnap reggeli kajak-kenu döntokre. Drukkoltunk kislabdával, kiabálva, tapsolva, versenyezve, hullámozva. A lényeg, hogy olyan buzdításnak lehettek részei az emberek, mintha már Vajdát vagy Natasánkat méterek választanák el a gyozelemtol. De azért maradt az emberekben még egy kis szufla, ami kell is nekik holnap délelottre ugyanoda a Klauzál térre.
Rendhagyó programunk a Délmagyarország esti talkshowja nem kisebb nevekkel büszkélkedhetett ma, mint az olimpiáról pár centivel lemaradó súlyemelovel, Nagy Péterrel, válogatott öttusázónkkal, Marosi Ádámmal, és többek között Vajda Attila sportpszichológusával, Balassa Leventével. A musorvezetovel, Süli Róberttel beszélgettek a sportról, az olimpiai eseményekrol kajak-kenu, öttusa, vízi-és kézilabda kapcsán. És persze nem maradhattak el a kérdések arról, miért is nincsenek ok a képernyo másik felén, milyen is itthon, és mi lett volna ha…
Ezt a kérdést mi is feltehetjük: mi lett volna, ha nem jönnek ilyen szereplok ma, mi lett volna, ha nem szurkol ma így Szeged egy nappal a nagy csaták elott, mi lett volna, ha nem is jönnek el ennyien? Nem, meg ne válaszolja valaki! A kérdés természetesen költoi volt. Lehetetlen lenne, hogy ne jöjjön el senki, hiszen az olyan emberek, mint a hetvennégy éves Ibolya néni, mindig lelkesen jönnek, és szurkolnak a magyarokért. „Eddig minden délután kilátogattam. Nagyon tetszik a rendezvény, élvezem a szurkolást, hiszen imádom a sportot és mindig követem az olimpiát. Remélem, az elkövetkezendo napok sporteseményei rólunk fognak szólni. Mi drukkolunk nekik”.