Lelkes szurkolók közelítenek két irányból a Kárász utcán a Klauzál térre. A sarkon kilesve már látható a hatalmas kivetíto, elotte olimpiás pólóban üldögélnek az emberek, felkészülve a reggeli szurkolásra. Fél tízhez közelít az ido, lassan elrajtol a férfi K-1-esek mezonye, benne a kiváló magyar olimpikonnal, Vereckei Ákossal. A szegediek a készülodés láttán mocorogni kezdenek, oda-oda pillantanak a szervezokhöz, hogy ma reggel miért is indul a versenyfutás. Aztán megindul a póló és tapsikoló osztás, mindenki fut az ajándékokért. Aztán szépen lassan mindenkihez eljut az egy-egy a szurkolói kellékekbol, és már mindenki drukkolhat is Ákosnak Matyi instrukciói alapján. A hatalmas tapsvihar Vereckeit a hatodik helyre segítette be.
A szegediek további lelkesedéssel várták a szegedi olimpiai bajnokot, Vajda Attilát, hogy ismét hozzásegítsék egy éremhez. A tér közel volt a szétrobbanáshoz, a tömeg megállás nélkül tapsolt és skandálta hogy „Attila, Attila”. Vajda végül a kilencedik helyre hozta be hajóját, de nincs okunk szemrehányást tenni, erosebb számában már megalkotta mestermuvét: olimpiai bajnok lett.
A következoben a férfi kajak ketteseknek szoríthattunk. A tömeg átérezte Kammerer és Kucsera helyzetét, és úgy bíztatta oket, mintha a mi fiaink lennének, szegediek. Forrt a levego, a fiúk jól mentek, de ismét „csak” az ötödikek lettek. MI természetesen örülünk és büszkék vagyunk rájuk, bizonyítottak már elégszer, de azt hiszem, oket ez most nem nyugtatja.
és ekkor eljött a végére maradt döntokbol az egyik, mely kulcsfontosságú volt a számunkra. Kovács Kati egyesben próbálta meg az örök rivális német klasszist legyozni. Kati magához híven küzdött, de nem volt elég, így a végére a dobogóról is lecsúszott.
És akkor jött, jött, jött…a Kovács-Janics páros. Az emberek üvöltöttek, tudták, hogy nagy esélyük van, tudták, hogy ez a két lány mire képes együtt, ismerik Natasa küzdeni tudását és erejét, de tudták, hogy a szegedi kiválóságnak segítenie kell társát az egyesben elért eredménye miatt. A Klauzál téren csak gyulnek az emberek, mozdulni alig lehet. Mindenki várja, meg lesz-e a második magyar arany, a második szegedi arany. És akkor megszólalt a startpisztoly, elindul a mezony. Az emberek felugrottak, szakadatlanul ütötték a tapsikolókat, és úgy, ahogy még soha, kiabálták, hogy „Natasa, Natasa”. És mintha meghallották volna, a magyar hajó elindult, és maguk mögött hagyta a mezonyt. A táv felénél már nem volt kétség, hogy a mi lányainkat már senki nem veri meg. És akkor átsiklott a hajó a célvonalon, és MEGVAN! A tévébol is csak ennyit hallottunk, ria, ria, Hungária! És csak ennyit mondhatunk: mi is ott vagyunk azok között, akik megvédték címüket, akik elmentek a mezonytol, és esélyt nem adtak senkinek sem arra, hogy akár megszorongassák oket. Szép volt Natasa, szép volt Kati! Köszönjük!